Gondolom nem vagyok egyedül azzal a kérdéssel, hogy ha újraszulethetnék, akkor vajon mi szeretnék lenni. Gondolom azzal sem vagyok egyedül, hogy ez a világ nagyon felgyorsult az utóbbi időben [ki nem esett még le a székről, látván, hogy ékezettel írok]. Annak idején (HBOs koromban 1993-1996) Kozma Gábor barátom azt mondta, hogy "ha számítástechnikával foglalkozol, akkor olvasnod kell a Computer Shopper-t" (ha jól emlékszem). Szerintem ő sem gondolta volna akkor, hogy 2007-ben hatvanezer blogot kell olvasnod, és mégis úgy érzed, hogy semmit sem tudsz.

[Szep dolog az ekezet, de igy harom oraval tovabb tartana megirnom ezt a blogot, es hat tisztelettel kerdem: van aki nem tudja ezt elolvasni? Meg a nagyim is el tudta olvasni a levelet, amit szamitogeppel gyartottam, amikor Kanadaban eltem.]

Na, vissza a gondolatmenetemhez... Szoval, ha mar nem lettem (es nem is lehetek) kiralykisasszony...pedig milyen jo lenne mindenkinek utasitasokat adni... akkor talan a masodik legjobb dolog programozonak lenni (tanar se rossz, de az keveset fizet) Sajna mar oreg vagyok, hogy elorol kezdjek mindent, de ha tehetnem megtanulnek programozni. Programozokra mindig szukseg van. Most is keresek valakit egy projectre, de nem-nagyon talalok senkit, aki megcsinalna, amit kitalaltam. Ha magam meg tudnam oldani a problemat, meg is tennem. A programozo amolyan kisisten. Leul egy szamitogep ele (egy feher papir ele) es varazsol. Jo, neha beka lesz a kiralyfibol, de az a ritka eset. Igy csak ra vagyok utalva masok programjaira, amiket egy bizonyos beallitasokon kivul nem nagyon lehet valtoztanti. Mivel nem vagyok programozo igy csak amulom-bamulom, hogy masok mikoet csinalnak. Persze amulom-bamulom a repulot is, hogy fenn marad az egben. Amulom-bamulom a hidakat, amelyen atolelnek egy folyot. Persze attol is nyitva maradta a szam, hogy a Minnesotai hid egyszercsak azt mondta: nyikk es osszecsuklott.

Ha programozo volnek most irnek programokat (legalabbis web 2.0-ra) az iPhone-ra. Ha meg rozsa volnek...

A munka, kutya, baratno meg harom blog kozott valahogy elvesztem. Igazabol azt sem tudom, hogy olvassa-e valaki ezt a blogot, bar lattam, hogy ment innen negy emberke az agiriley.com honlapra.

Velem semmi kulonos nem tortent mostanaban, ami vegulis nem egy rossz dolog. Meg ugyanott dolgozom, senki sem halt meg, meg a novenyeim, kutyank es teknoseink is eletben vannak.

Ezen kivul dolgozom, eszem, iszom es alszom, mondom: alszom!