Ugye hetfon szerettem volna nagyon Charlotte-tal beszelni, mert mikor akarjon az ember kedvese karjaiba omlani - meg ha virtualisan is - ha nem akkor, ha faj a lelke. Kaptam tole egy jo kis semleges emailt. Erre irtam neki, hogy tul keso van-e vagy meg felhivhatom. Erre egy ora mulva kaptam tole egy emailt, amiben leirta, hogy idot ker gondolkodni. Jobbkor nem is tehette volna. Azota is idot kap. Majd ha kitalalta mit akar, megkereshet.

Holnap megyek Magyarorszagra. Nem vettem senkinek semmit, se idom, se penzem. Ez a repjegy felemesztette az osszes vagyonom...na jo, maradt egy kicsi, de az kell koltopenznek. Amugyis vittem mindenkinek valamit decemberben, es amennyi energiat en beleolok az ajandekok megfelelo kivalasztasaba, mindig ugy erzem, hogy ennyi erovel csomagolt kutyaszart is vihettem volna, annak is pont ennyire orulnenek. Hat most orulhetnek a semminek. En is annak fogok. Mert annak, hogy a nagyi megoregedett, nem-nagyon lehet. Ez meg ugyis be fogja annyira arnyekolni az egesz utat, hogy annak lottek.

Charlotte hianyzik. Sokszor azt hiszem nem is, mert olyan messzinek tunik (na, messze is van) de aztan rajovok, hogy dehogynem. Es felek, hogy ugy fog donteni, hogy a baratnojevel marad. Ugy meg fogja banni, hogy el sem tudom mondani. Es nem azert mert en egy olyan fantasztikus valaki vagyok, hanem azert, mert egy, azert lat bennem egy csomo jot, masreszt, a baratnoje le sem szarja. Se idot se energiat nem fektet a kapcsolatba. Csak most, hogy ugye velem foglalkozott, talan rajott, hogy nem lenne jo Charlotte-ot elveszteni es teper. Nem tudom. De nem fog megvaltozni. Es Charlotte sem lesz kevesbe szomoru mellette. De ez mar nem az en dolgom lesz. Es vegignezni sem fogom.

Na, holnap meg megyek csinalok fotokat. Hatha kell a csaladomnak. Vagy nem. Akkor kidobom. :-)

Cesaria Evora-t hallgatok. Kicsit sirhatnekom tamadt. Nem baj, ezt az oromot meghagyom anyunak, o ugyis szeret sirni latni.