Ismet kellemes sotet, esos napra ebredtem. Az utobbi hetekben nem igazan tortent semmi, talan azert is nem irtam.

Charlotte-ot meg mindig hianyolom. Es o azota is valahol mashol van. November vege ota egyszer beszeltunk telefonon, az nem volt nagyon kellemes. Aztan miutan vegetert a suli, es levizsgazott, kuldott egy emailt, hogy vegre tul van minden vizsgan, es meg allast is kapott, tolem par sarokra. Es, hogy milyen boldog. Sok sikert kivan mindenhez es kellemes unnepeket. Persze ezt a levelet sikerult ugy ertelmeznem, hogy "viszlat!", es persze ezen jol megbantodtam. Aztan kuldtem neki egy hulye emailt, amire kaptam ket hulye emailt, erre kuldtem egy meghulyebbet. Es most jonne az a mondat, hogy aztan felakasztottam magam. De az csak ma ejjel tortent almomban.

Nem mulik el nap, hogy ne akarnam felhivni, hogy bocsanatot kerjek, amiert hulye voltam, de nem teszem. Pedig nagyon hianyzik. Es nem tudom, hogy meddig birom a "nem tevest".