csütörtök, június 02, 2005

A hetvegen voltunk megint Windhamben, ahova Andrew es felesege hivtak meg (a srac, aki tanitott minket hodeszkazni a telen). Andrew nagybatyjanak van egy nagy haza, ahova szinte sosem megy, mert Seattle-ben lakik (aki nem tudna, Washington allamban van, az allamok masik felen), igy Andrew es a csalad tobbi tagja hasznalhatja. Andrew megkedvelt minket, igy ha o megy, mi is mehetunk.

Ugye most nincs ho, igy elhataroztuk, hogy biciklizunk. Igy felpakoltuk a ket biciklit a kocsira, es irany horany. Persze megint sotetre sikerult odaernunk. Most ott volt Javier, a nagyobbik fiu is, eddig csak a picit, Coopert ismertuk meg. Javier nagyon okos. Eleinte csendes volt, azt hittem nem fog velunk baratkozni, de aztan ez megoldodott. Cooper persze megint eleinte elsirta magat ha csak ra is neztem, aztan feloldodott.

Masnap jottek meg vendegek, hoztak meg kajat, volt husssutes, meg minden. Vasarnapra meg meg tobben lettunk es addigra mar kilencen ultunk az asztalnal.

Szombaton vettem egy uj biciklit (hosszu tortenet).

Vasarnap elmentunk biciklivel megkeresni Eugene-ekat, akik meg a masik hegyen/alatt (Hunter) voltak. De mielott meg elindultunk volna, ketszer sikeresen elestem megallaskor, mert eddig nem volt a labam a biciklihez kotve, de az uj pedal es a hozzavalo cipo, ami rakaopcsolodik fura egy talalmany. :-) Hegyre fel, s hegyrol le mentunk, persze tobbszor tolni kellett a bringat, mert kiesett a tudonk. Kitalaltam, hogy levagom az utat, igy 8 merfold helyett 20-at tekertunk meg gyalogoltunk. Ja, azt mondtam,hogy levagtam? Azt hittem, hogy le fogom, de az ut az erdon keresztul hosszabb lett. Igy jar az, aki terkep nelkul ugyeskedik. christina ehes volt, folyamatosan nyavogott, aztan a feneke fajt, meg el is sirta magat. Mondom, mire valo a sok izom, ha nincs benne semmi kitartas.

Odaaertunk vegre a motelhez (amit persze nehez volt megint megtalalni), persze Eugene-ek nem voltak ott. Az egesz tabort (mert inkabb ahhoz hasonllitott, nem motelhez) oroszok illetve oroszul beszelok leptek el, mert a tulaj orosz volt. Kicsit retkes, kicsit omladozik, de a jolelku orosz srac megszanta a ket rozzant latogatot, megetette es megteaztatta oket. Christina utana jol elaludt a folyoson ulteben. Aztan elokerult a tulaj is, aki betessekelt minket a nappaliba, ahol VHS kazettan filmet nezhettunk, ha nem esett ossze alattunk a fotel. Aztan egyszercsak elokerultek Eugene-ek. Szegeny Dennis megint beteg lett, igy nem jottek at velunk. a tulaj meg olyan rendes volt, hogy felraktak a ket biciklit egy kisteher autora es hazavittek minket. Persze mondtak, hogy legkozelebb ott szalljunk meg.Meg is szallnank talan, ha nem lenne ingyen szallasunk Andrew-eknal. S ha nem lenne ajo kis tiszta es rendes nemet motel a hegyen. Merthogy az oroszok nem olcsobbak egy centtel sem. Viszont tenyleg jolelkuek voltak.

Nincsenek megjegyzések: