Ez a tortenet a szombatrol szol. Arrol a szombatrol, amelyen Murphy torvenyei szerint minden balul sult el. Csak az nem sult el balul, amihez nem nyultam. Ez a szombat 'Szombat, julius 28, 2007'. Reggel felkeltunk es kitalatuk, hogy elmegyunk RAM-ot venni a szamitogepembe (mert amiota megvettem mindig masra kellett inkabb penzt kolteni). Mivel van CompUSA "hitelunk", igy elhataroztuk, hogy veszunk rajta RAM-ot. Elotte meg itt ultem a szamitogep elott, es ugy gondoltam elintezek valamit. Az egyik internetes szolgaltaltasom lejart, igy meghosszabitottam. Ez azzal jar, hogy megadom a hitelkartya adataim es leveszik a penzt. Ez ugye egyszeruen hangzik. Hat nem volt az. Eloszor kaptam egy hibauzenetet, hogy a kartyammal problema adodott, es adjam meg az adatokat megint. Erre gondoltam, biztos elirtam egy szamjegyet (hozzatennem, hogy nem surun teszek ilyet, de hat mar en is 36 eves vagyok es az ember hibazhat), igy megadtam az adataim megegyszer. Ugyanaz a a hibauzenet. Megnezem a bankszamlam es mar ketszer levettek a penzt. Nem nagy osszeg, de nem az a lenyeg. Kozben kapok toluk emailt, hogy valami hiba tortent, es adjam meg megegyszer a bank adataimat. Jo sokaig nem talaltam egy telefonszamot a honlapjukon, amin fel lehet oket hivni. Vegre kapok valakit a telefonon, erre az folyamatosan kozli, hogy ne aggodjak. Ne aggodjak? Kozben mar a hatodik emailt kapom es folyamatosan jonnek. A fo iroda Kaliforniaban van (szerintem az ember a telefon masik vegen Indiaban vagy Pakisztanban volt, de nem volt hajlando kiadni az informaciot), es csak hetfotol pentekig munkaidoben elerhetok. Vegulis megadta a technikai csoport telefonszamat, hogy majd ok segitenek. Na, azok is csak hetfotol pentekig dolgoznak. Erre visszahivtam oket (mar majd lila volt a fejem), mire megincsak kozlik, hogy ne aggodjak, a penzt nem vettek le a szamlamrol, ez meg csak elozetes osszeg.

Vegulis lenyugodtam es utnak indultunk RAM-ot venni. Ugye NJ-ben lakunk, ahol auto kell. Elautozunk fel orat a boltig, csak hogy lassuk, hogy bezartak. Erre elmegyunk a masikhoz, ami egy kicsit odebb van, es azt is bezartak. Erre rakerestem a neten, hogy hova lehet meg menni, es latom a ket manhattan-i helyet meg egyet Orange-ban. Csak nem neztem meg, hogy Orange, Connecticut volt, nem New Jersey. Igy mi elmentunk Orange, NJ-be, csak hogy ott jojjek ra, hogy igazabol nem is valoszinu, hogy ott lenne egy nagy szamitastechnikai bolt, mivel rettenetesen lepukkadt fekete negyed. Na, jo, akkor bemegyunk Manhattanbe. Ehhez tudni kell, hogy mi Manhattanben dolgozunk es menekulunk onnan, mint a az emberek a sullyedo hajorol munka utan. Igy hetvegen legkisebb indittatasunk sincs, hogy bemenjunk. Sebaj, most mar vegyunk meg azt a kurva RAM-ot. Persze eddigre mar nincs benzin az autoban, benzinkut sehol, igy elindulunk hazafele. Mivel ugye nincs benzin (se benzinkut) igy nem hasznaljuk a legkondit. Hogy az ember milyen gyorsan tud szenvedni a megszokott kenyelem hianyatol! Az en megitelesem szerint persze van meg eleg benzin az autoban, de Christina panikol (mint mindig). Igy lejottunk az autopalyarol mar majdnem itthon, hogy elmenjuk a benzinkuthoz. Ahogy bekanyarodunk jobbra, latom, hogy egy auto nem akar nagyon megallni a szervizutrol az ut fele menet; a no dumal a mobiltelefonjan es nem is nez afele amerrol az autok jonnek. Christina panikol (megint) es radudal figyelmezteteskent. Ezekutan beallunk a sorba a benzinkutnal. Ahogy megallunk hallok egy csattanast: a barom nekiment az autonknak (aminek a feneke mar rendesen a benzinkut teruleten allt, tehat nem volt veletlen), majd elhajtott. Mondom Christinanak, hogy nezze meg a rendszamat. Erre tehetetlenkedik, mondom menjunk utana, erre kiszall az autobol. Szoval, a lenyeg, hogy hagyta oket elmenni. Ugye az nyilvanvalo, hogy o vezetett. Vegulis nem nagy a serules csak a lokharitot utotte meg, ami muanyag es kirugja magat, de ossze lett karcolva. (Ez mar a harmadik ilyen serules az auton, amit nem en okoztam. A kocsi meg alig par honapos!) Fizetnek a benzinkutnal, de a srac kozli, hogy elutasitottak a kartyam. Rendben, fizetek masik kartyaval. Ekkorra mar a guta utott meg, de sebaj, akkor menjunk be Manhattanbe RAM-ot venni, ha mar az egesz nap ennek jegyeben cseszodott el. Vegre talalunk parkolohelyet, igy elindulunk gyalog a bolt fele. Ekorra mar majd szomjan haltam. Bemegyunk egy boltba vizet venni, de nem fogadnak el hitelkartyat. A kovetkezoben meg csak 4 dollar folott. Kozli a no, hogy hatul a bankautomata; vegyek ki penzt. Erre felmegy az agyvizem, hogy o nem fogad el hitelkartyat, de en koltsek el ket dollart a bankautomatara, hogy tudjak ket uveg italt venni 3 dollarert? Erre kijovok. Erre Chrisitna mondja, hogy majd veszunk innivalot a CompUSA-ban (merthogy itt normalis esetben minden nem elemiszer boltban lehet innivalot kapni hiszen nyaron meghalnanak az emberek innivalo nelkul). Erre itt meg csak penzbedobalo automatabol lehet italt venni es nekunk semmi keszpenzunk. Sebaj, gyorsan vegyuk meg a RAM-ot es menjunk haza. Hat igy "gyorsan" felmaszattak ketszer az emeletre, majd mikor talaltunk egy eladot, aki nem tudta, hogy mit akarunk venni, nekem kellette a honlapjukon megneznem, hogy mi a modelszama, stb. Ekkor a kezunkbe adtak egy papirt, hogy azzal menjunk el fizetni, majd menjuk az arukiado pulthoz es ott kiadjak az arut. Na, ilyen sem sok helyen van Manhattanben; ugy latszik meguntak a lopast. Allunk a sorban es ott all harom piros kopenyes elado, akik viccelodnek egymassal es szarnak rank, hogy ott allunk. Aztan jon egy "kek" pasi. Miutan megjarja a pincet megkapjuk a csomagot. Ekkor Chrisitna mondja, hogy vesz nekem egy iPod Shuffle-t, ahelyett, amit nekiadtam, mert most nekem nincs. Igy elindulok hatra az Apple osztalyra, mert a Shuffle-t nem lehet csak ugy elvenni valahonnan es fizetni vele. Folyamatosan "uldoz" egy ember egy porszivoval. Megallok, o is megall es elkezd porszivozni a labam korul. Az osszes tobbi vevo ertetlenul nezi, hogy miert porszivoznak, mikor meg nyitva vannak. Mondom neki, hogy talan hagyja abba, mire kozli, hogy a menedzserrel beszeljek. Na, es ki a menedzser? Az egyike azoknak akik le sem szartak, amikor sorban alltunk. Annak mondjam, hogy borzalmas lett ez a bolt?

Vegulis hazaertunk egeszben. Ma persze leszakad a hatam.