(Photo: Howard Schatz)

Miriam baratnom kuldott ma egy cikket (termeszetesen angolul irodott):

Erre valasz:

Na, azert ez nem igy mukodik. Szep dolog a research, de altalaban vagy quantitative vagy qualitative, es ilyen esetben valoszinuleg quantitative, ami szamomra azt jelenti, hogy fognak egy csoport embert (osszevalogatjak oket valamilyen kriteria alapjan) es altalabn nem hosszu ido alat tesztelik oket. Persze nem vesznek figyelembe mindent, mert ez fizikailag keptelenseg. Tehat az eredmeny csak egy osszecsapott tudomany. Lehet altalanositani egy husz ev alatt lefolytatott tanulmanyokbol osszeallitott tanulmanybol is, de meg mindig nem az igazi.

Szerintem semmi (kiveve talan a kokaint es a heroint) nem okoz gondot, ha mersekelten tevekenykedunk. Nekem sajna megart a futas, de sokszor a gyaloglas meg az alvas meg az idojaras valtozas is. Ennek fuggvenyeben mondhatnam, hogy akkor nekem nem szabad edzenem. Nem, nekem meg kell neznem, hogy mit eszem, es talan uszni kene vagy csak futogepen futni, mert attol nem faj a csipom (valami csoda folytan). Azt is megjegyeznem, hogy Chrisitna egyik kollegaja (francia) felszedett husz fontot itt, aztan hazament es leadta. Mindezt anelkul, hogy ezzel kulonosebben foglalatoskodott volna. Hasonlokeppen jartam, amikor Kanadaban eltem es utana hazamentem. Az egyik dolog, amit most hozza kell adnom a mixhez: az oregedes. Mert mar ha meg is valtoztatom az etrendem sincs semmi garancia, hogy kilok mennek vagy jonnek. A masik a gyogyszer, amit szedek. Szoval, szerintem nekem nem art egy kis edzes, mert attol talan nagyobb oxigenfelvetelem lesz, magasabb adrenalin szintem, jobban fogok aludni, stb. Talan meg tobb turelmem is lesz dolgokhoz. Talan, mondom, mert ha jol emlekszem, mindig jobban erzem magam ,ha eljutok edzeni.

Na, de hat kinek fer bele meg egy ora (avagy ketto utazassal) a napjaba, amikor mar amugyis kettot uton tolt a napi 10 ora munka utan?