Erdekes dolgog ez a blog: az ember mindenfele dolgot leir, azt hiszi, hogy olvassak es kozben a kutyat sem erdekel. Aztan eltorom a kezem, felrakok rola egy csuf fotot (mert hat a fene se fog mosolyogni a korhazban egy sielos nap utan sisaktol lenyalt hajjal), es jonnek sorra a sajnalkozasok [keep 'em coming]. Na, nincs nagy gond, es amugy meg par het alatt begyogyul.

Remelem is, mert mar foglaljuk le a kovetkezo hazat sieleshez: Montrealtol kisse eszakra. Ha minden jol megy osszejon 12 ember: Christina kollegai es csalad, franciak, talan az en olasz barataim, stb. Szeretem a nemzektozi tarsasagot. A mult hetvegen es volt egy egyiptomi lany, egy azsiai srac es en...na meg ket amerikai: egy zsido es egy azsiai. Igy remekul lehet osszevitatkozni dolgokrol. Az azsiai sracnak sikerult lehulyeznie az egyik lanyt, amibol persze jo kis sertodes lett, de masnapra elmult. Az egyiptomi lanynak a baratnoje a NY-i zsido lany. Ilyet csak Amerikaban lehet talalni, hogy nem eleg, hogy egy muszlim leszbikus de meg zsido is a baratoje es ez teljesen elfogadott. Persze miert is ne lenne? Nem mindenhol uldozik az emberek egymast, mert hosszu az orra vagy huzott a szeme vagy a fule all el tul! Nekem meg minel erdekesebb egy ember, annal izgalmasabb az elet. Ha mindenki ugy nezne ki es ugy gondolkodna mint en, talan az agybol sem kelnek fel!

Igerem, hogy megprobalok surubben irni. Bar most kifejezetten buszke vagyok magamra, hogy a jobb kezemen levo ket ujjammal (ami ugy rendesen mukodik, mert csak egy bizonyos szogbol tudok am gepelni) milyen jol elgepelgetek.